Nincs biztos recept, hogy hogyan lehetünk túl egy szakításon. Van, akinél néhány hónap az „átfutási idő”, míg másoknál akár évekbe is telhet. Nincs mit tenni, ki kell várni, és fel kell ismerni az a helyzetet, amikor már túl vagy az exeden.
Ennek viszont különböző momentumai lehetnek. Kezdve azzal, hogy már nem naponta százszor gondolsz rá, csak mondjuk kétszer-háromszor egy héten, de folytatva azzal, hogy nem vizslatod a közösségi médiás tevékenységét, és nem csekkolod, hogy mikor, hol volt épp „elérhető”. Talán még azt is igényled, hogy beszélgessetek, néha rá írsz, vagy ha ő ír rád majd kiugrik a szíved. Idővel ez is enyhül, mert már látod, hogy ezek a beszélgetések nem szólnak semmiről.
Közben már tudod – jobb esetben tőle –, hogy van barátnője. De azt nem akarod tudni, hogy ki az. Semmit nem akarsz róla tudni, még csak egy hajszín se emlékeztessen rá. Aztán a kíváncsiságod mégis nagyobb lesz. Megkeresed, kicsit nézegeted, újra és újra visszatérsz az oldalára. Tudod jól, hogy kínzod magad ezzel, mégis figyeled. Egész addig, míg máshogy nem látod.
„De hisz, ez a nő, idősebb, csúnyább és biztosan butább is nálam” – gondolod, és az egész ad valamiféle megnyugtató érzést. „Ez kellett neki, majd ő jobb lesz, mint én?” Az ilyen gondolatok a pszichológusok szerint elvezetnek ahhoz a felismeréshez, hogy túl legyél a szakításon. Jobbnak, többnek fogod magad érezni, és már nem az exedet akarod visszakapni, hanem egy újat, valaki mást szeretnél, aki téged fog értékelni. Aki látja a szépséged, a vagányságod, a céltudatosságod. A volt párod emléke idővel megszépül, és nem kitörölni akarod már az életedből, hanem megköszönni azt, amit tanultál mellette magadról
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest